Metszés

metszesA gyümölcstermő növények élete három szakaszra osztható. Az első az erőteljes növekedésé, amikor kialakul a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival. Ekkor a fa kevés termést hoz. A második szakasz a termőre fordulás. A növekedés ebben a szakaszban mérséklődik, és már sok termőrész képződik. A harmadik szakasz a termés csökkenése, az öregedés, amikor a növekedés és a termésképzés mérséklődik, majd megáll. Ezt követően a fa fokozatosan elpusztul.

A metszés az első és a második szakaszban nem csak a fa alakját, de majdani termőképességét is döntően befolyásolja.

Metszés nélkül a fa koronája nem megfelelően alakul ki, elsűrűsödik. A korona belsejében a napfény hiánya miatt a hajtásnövekedés fokozatosan gyengül, majd megáll. A növény berakódik termőrészekkel, dúsan virágzik, de kevés virág termékenyül meg. A kötődő terméskezdemények nagy része lehullik. A megmaradt gyümölcsök aprók maradnak. Ennek oka, hogy a hajtásnövekedés csökkenésével az asszimilációs felület lecsökken, emiatt a fejlődő hajtás- és virágrügyek nem tudnak teljesen kifejlődni. A korona külső peremén van csak bizonyos hajtásnövekedés, a korona belseje felkopaszodik, így a fa idő előtt elöregszik.

A metszés során ezeket a folyamatokat ismerve avatkozunk be a fa életébe. A fiatal fáknál a koronaformát alakítjuk ki, a termő fáknál termőegyensúlyi állapotot tartunk fent, összhangba hozzuk a növekedést és a termésképzést. Így elérjük azt, hogy a fa minden évben kielégítő mennyiségű és minőségű termést adjon

A növekedést befolyásoló tényezők

A hajtásnövekedés során több törvényszerűség érvényesül. A fák függőleges vesszőin mindig a csúcson, vagy annak közelében lévő rügyek hajtanak ki a legerőteljesebben. A csúcstól lefelé egyre rövidebb hajtások fejlődnek. Ezt a jelenséget csúcsdominanciának nevezzük. A hajtásfejlődés mértéke azonban nagyban függ a vesszők függőlegeshez mért helyzetétől. Minél jobban megközelíti a vessző helyzete a vízszintest, a csúcsdominancia fokozatosan csökken, és a vízszintesen lekötözött, vagy ívesen lehajlított vesszőn például már az alapi rügyekből fejlődnek erőteljesebb hajtások.

Minél erősebben visszametsszük a vesszőt, annál erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés. Erős az a metszés, mikor a vessző kétharmadát eltávolítjuk. Gyengén metszünk akkor, mikor csak a vessző egyharmadát távolítjuk el. Középerős metszéskor felére vágjuk vissza a vesszőt. Metszéskor a fa korát, erőnléti állapotát, növekedési erélyét figyelembe kell venni. Erős metszés következtében az erőteljes hajtásnövekedés csökkenti a termőrészek képződését. A gyengébb metszés a termőrészek arányát növeli, és a növekedés csökken. A termőegyensúly fenntartása érdekében a fiatalabb gyümölcsfákat gyengébben metsszük, mert azok természetes növekedése nagyobb. Az idősebb fákat pedig erősebben metsszük, hogy a hajtásnövekedést ezzel serkentsük.

A fás metszésnek módjai:

    • Visszametszés, mikor a vesszőből csak egy részt vágunk le. Ezt a koronakialakításkor alkalmazzuk legtöbbször, de a termő fák lelassult növekedését is ezzel serkentjük, ezáltal termőegyensúlyt teremtve. Az erősebb vesszőt általában hosszabbra, a gyengébbet rövidebbre vágjuk vissza.
    • A ritkítás alkalmával a koronarészt, a termőgallyat tőből távolítjuk el. Leginkább termőkorú fákat metszünk így. Ennek hatására növekedés nem olyan erőteljes, mint visszametszéskor. Néhány faj esetében (dió, gesztenye) a megfelelő természetes koronaforma kialakulását ritkítással tesszük lehetővé.
    • A termőrész-ifjítás a visszametszés és a ritkítás együttes művelete. Ennek során a korona elöregedett ágát fiatal koronarészre vágjuk vissza. Ezzel a korona ritkul, szellősebbé válik. A végálló vessző erőteljesebb hajtásnövekedésre kényszerül, ezzel újítva meg a termőalapot. A folyamatos termőrész-ifjítás a fák egyenletes terméshozásának egyik alapja.

A metszési módok nem különülnek el a gyakorlatban egymástól. Mértékük szerinte megkülönböztetünk erős, középerős és gyenge metszést. Erős metszéskor sok koronarészt távolítunk el, köztük sok vastagabb gally, ág is van, és a vesszőket is erősen visszametsszük. Így idősebb, növekedésben legyengült fákat metszünk általában. Középerős metszéssel olyan termőkorú fák termőegyensúlyát tartjuk fent, amelyeknek évi hajtásnövekedése 40-50 cm, termésképzésük pedig fajtára jellemző és rendszeres. Gyenge metszéskor csak kevés koronarészt távolítunk el, a vesszőket is gyengén metsszük vissza. Erősen növekedő, többnyire fiatal, ritka koronájú fákat metszünk így.

Az alakító metszéssel meghatározzuk a korona formáját, az ágak számát, és egymáshoz viszonyított helyzetüket. A mesterséges koronaformák kialakításakor vegyük figyelembe a természetes formára jellemző alakot, s legyünk tekintettel a növények életritmusára, növekedésére, fejlődésére is. A mesterséges koronaformán a fák korábban fordulnak termőre, jobb minőségű gyümölcsöt hoznak és rendszeresebben teremnek.

A metszés eszközei, gyakorlata

A fák és bokrok fás metszésének legkedvezőbb időpontja a rügyfakadás előtt van. Ilyenkor, lombtalan állapotban a korona jól áttekinthető. A jól látható konkurens hajtásokat és a száraz, beteg ágakat távolítjuk el először. Metszeni -5 C° felett szabad, ez alatti hőmérséklet esetén a sebzéseken keresztül a fa fagykárt szenvedhet. Fagypont alatt kesztyűben metsszünk, mert a kéz melegétől a vesszőkön fagyfoltok keletkeznek.

Metszéshez jó, éles, kényelmes fogású szerszámokra van szükség. A metszés leggyakrabban használt eszköze a metszőolló. 1,5-2 cm átmérőig vághatunk vele. A metszőolló a támasztópengéből és a vágókésből áll. Metszéskor ügyeljünk, hogy a támasztóél mindig a levágandó rész felé essen, Így lehet csonk, sérülés nélkül metszeni. A karbantartás élezésből, olajozásból és tisztításból áll. Élezéshez különböző finomságú fenőköveket, majd fenőszíjat használjunk. A pengének csak a domború oldalát élezzük. A fenőkövet élezéskor vizezzük be.

A gallyvágó a metszőollóhoz hasonló pengével, és 60-80 cm-es hosszú nyéllel rendelkezik, így a vastagabb ágakat is le tudjuk vágni. A hosszabb nyél segítségével a belső részekhez is könnyebben hozzáférhetünk. A fűrészek közül a keretesek nem használhatók, mivel az ágakhoz nem lehet velük hozzáférni. Erre a célra a kardfűrészek, az ívelt hegyűek a legalkalmasabbak.

A metszéshez jó minőségű, éles szerszámot használjunk. Az életlen olló, vagy fűrész roncsol, sok kárt okozhatunk vele a növényben. A roncsolt seb nehezen gyógyul, a felülete nagyobb, mint az ép sebé. A metszés során minél kevesebb és kisebb felületű sebet ejtsünk. A hajtást és vesszőt közvetlenül a rügy fölött, gallyat és az ágat az elágazásnál, az ággyűrű közvetlen közelében vágjuk le. Ha ennél hosszabb csonkot hagyunk, az beszárad, és a fertőzéseknek nyit kaput.

metszes4

A sebgyógyulás a rügy, illetve az elágazás közelében a legjobb. Ezektől távolodva egyre gyengébb. A vessző visszametszésekor a vágás valamivel a rügy csúcsa fölött induljon, és kissé lejtsen! Mindig a koronából kifele álló rügyre metsszünk!

A nagyobb ágak levágását három szakaszban végezzük el. Először alulról fűrészeljük be az ágat a keresztmetszet egyharmadáig. Ezután a bevágás fölött fűrészeljük le az ágat felülről lefelé. A harmadik lépésként fűrészeljük le a megmaradt csonkot az elágazásnál. Így megakadályozhatjuk az ág lehasadását, ami nagy sebképződéssel járna. A két cm-nél nagyobb átmérőjű sebzést célszerű sebkezelő védőanyaggal kezelni. A metszés során sok tartalék tápanyagot veszünk el a növénytől, ezt az év során pótolnunk kell.

Segítségre van szüksége? Vegye fel velünk a kapcsolatot!

Hívjon a következő telefonszámon:

Molnár Katalin

06 20 946 7016